2016. november 22., kedd

Anyu, félek!

Anyu. 
Anyu, annyi mindent szeretnénk neked mondani. 
Elmentél. 
Elmentél és itt hagytál engem. És nem tudom, hogy miért. 
Anyu, hol vagy? Hol vagy, hol lehetsz, hol keresselek? 
Mert én téged látlak mindenhol. Te látsz engem?  Én látlak a napfény sugaraiban, ahogy mosolyogsz rám és erőt próbálsz adni. Látlak az esőcseppekben, érzem a könnyeidet, mert itt kellett hagynod engem. Mert nem tudsz megérinteni, pedig annyira szeretnél. 
Anyu én nagyon  vágyom arra, hogy megérintsem a kezed. Hogy megfoghassam, hogy megölelhesselek, hogy halljam a hangod.
Anyu, olyan hirtelen mentél el. Amikor jött a telefon, megváltoztatott mindent. De miért? Hogyan történhetett? Miért most? Miért így?
Olyan hihetetlenül szükségem van rád. Anyu már 2,5 hónapja itt hagytál engem ebben a zord világban. Nem búcsúzhattál. Nem búcsúzhattam.
Annyi mindent mondanék neked, Anyu. Nem voltam rá felkészülve. Nem volt elég belőled 29 év. Nem!
Anyu, mi lesz velem? Nélküled mi lesz velem? A tanácsaid nélkül? Hogyan tovább? 
Egyedül hagytál és félek.
Elvesztem.
Nem kaphatnék még egy utolsó esélyt? Hogy elbúcsúzhassunk? Hogy elmondjak neked mindent, amit már úgyis tudsz, de úgy érzem nem lehet eléggé szavakba önteni, hogy mennyire szeretlek drága Édesanyám, és mennyire fontos vagy nekem!
És tudod, Anyu...bárcsak több időt töltöttem volna veled. 
A napokban munka után hazafelé menet felhívtalak telefonon. Kicsengett. Kicsengett és tudtam, hogy nálam van a telefonod otthon, bekapcsolva, mégis reménykedtem abban, hátha ez az egész csak egy álom. Hátha felveszed és hallhatom a kedves hangodat: "Szia Nomi!"  Én hallottam, és lejátszottam magamban, mit fogok neked mondani. És közben vártam, amíg kicsengett, hátha épp mosogatsz és rohansz a nappaliba, mert hallod, hogy csörög a telefon. Csak megtörlöd a konyharuhában a kezed és máris felveszed. De megszólalt a hangposta. És felébresztett. Nem, nem álom az, hogy nem veszed fel többé.

Anyu, én már 2,5 hónapja próbálok evickélni nélküled az Életnek nevezett hullámokon, de nagyon nehéz a hullámok alatt nem felborulni. 
Annyi mindent kellene még megélned velem. Miért kellett ilyen hamar és hirtelen elmenned? Követelem, hogy valaki csinálja vissza ezt az egészet, Anyu, vissza akarlak kapni! 
Vissza akarom kapni az anyukámat...  
miért nem lehet?





6 megjegyzés:

  1. Nem tudom elmondani, hogy mennyire sajnálom! :( De gondolatban most megöleltelek.

    VálaszTörlés
  2. Őszintén nagyon sajnálom, ismeretlenül is megríkattál. Nagyon sok erőt Neked!!

    VálaszTörlés
  3. Fogadd részvétemet, nagyon sajnálom! Kitartást kívánok és hogy enyhüljön a fájdalmad :(

    VálaszTörlés
  4. Biztos vagyok benne, hogy tudta és tudja, mennyire szereted. <3 ;-(

    VálaszTörlés
  5. Nagyon sajnálom, és átérzem a helyzeted :(

    VálaszTörlés
  6. Nem tudom, hogy ez milyen érzés, de sajnálom :-( Maradj erős!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...